Nőstényt vagy kandúrt?

A macska igen alkalmas kedvenc állatnak olyan családban is, ahol nem túl apró gyermekek is vannak. Érdekesebb és értelmesebb társ, mint az aranyhal vagy teknős, viszont kevesebb időt, mozgásteret követel magának, mint a kutya. Szobatisztasága közismert és az általános hit ellenére nincs szüksége korlátlan szabadságra, éppen ellenkezőleg, szívesen alkalmazkodik a család életkörülményeihez és a lakásban való élethez is.

A nyárvégi nőstények korán (akár már 5-6 hónapos korban) megkezdik az ivarzást (december-január a születést követő évben) és ez nagyjából 14 napos ciklusokban ismétlődik. Ha módja van, ilyenkor kiszökik és párt keres magának. Évente két-három almot is szülhet, így életében akár száz nem várt és gyakran otthontalanságra ítélt utódnak adhat életet. Ha vigyázunk rá, és nem engedjük ki, akkor egyrészt meglehetősen idegölő négy-öt napot kell vele átvészelnünk, másrészt a környék kandúrjai "veszik" az ember számára nem észlelhető szagjelzéseit és erre reagálva bűzös vizeletükkel összefröcskölik otthonunk környékét.

A felnőtt hím tartása sok kellemetlenséggel jár. Ivarérett korára (kb. 12 hó) kialakul a nőstények hívását és felségterülete határai megjelölését szolgáló fröcskölési szokása, amelyhez vizeletét használja. Ha teheti, csavarog, a környék kandúrjaival állandó csatározásban áll, sebeket és sérüléseket szerez, és rendszerint ennek az életmódnak végzetes baleset vet véget. Ha szabad kijárása nincs, panaszos nyávogásával, bűzös fröcskölésével életünket pokollá teheti.