2011. 09. 23. - 06:00
A komondor az ősi magyar kutyafajta

Származása, kialakulása. A komondor szó, mint magyar kutyafajtát jelölő leírt nyelv¬emlék, először 1544-ből maradt reánk. A nyáj mellett őrző-védő szolgálatot teljesítő, nagytestű, gubancos szőrű pásztorebünket az idők folyamán hívták gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lomposszőrű komon¬dornak, bagolyszemű komondornak, s legtöbbször csak komondornak.


Az összbenyomás kialakításában nagyfokban érezteti hatását a szőrzet minősége. Csak bizonyos korban, és akkor sem tartósan mutat a komondor olyan szőrformát, amelyet a laikus szemlélő ideálisnak vél.
Aki csak tétlen nyugalomban elfekve látja a komondort, az fel sem tételezi azt
a mozgékonyságot, élénkséget, amelyet támadásban mutat. Vérmérsékletét egy mondattal vagy egy szóval jellemezni nem lehet. Ezért viselkedését a legjobb leírni. Nyugodt körülmények között flegmatikusnak látszik, ámde észrevétlenül is élénken figyel, ha úgy látja, hogy cselekednie kell, egy pillanat alatt szemtől szembe támadó fenevaddá lesz. A bulldog nyugalmával pihen, s az óriás schnauzer élénkségével támad. Nevelni lehet, de büntetni, főleg ok nélkül nem szabad. Elrontott komondorok a rossz emlékek hatása alatt fékezhetetlenek. A lecövekelt, láncon való tartás is elősegíti az eldurvulást. A nem fiatal korától fogva eldurvult kutya az élet folyamán felvett rossz tulajdonságát nem örökíti.
Memo