2025. 04. 20. - 08:00
Generatív mesterséges intelligencia "hidegháború": Kína vs. USA
A generatív mesterséges intelligencia nemcsak a vállalkozások működését, hanem a nemzetközi hatalmi egyensúlyt is alapjaiban formálja át, ez a harc pedig már jóval túlmutat a technológián.
A Boston Consulting Group (BCG) szakértői szerint a generatív mesterséges intelligencia korában már nem csupán technológiai verseny zajlik: valódi geopolitikai küzdelem alakult ki, ahol a tét a globális dominancia. Az Egyesült Államok és Kína fej-fej mellett haladnak az LLM-ek, a számítási kapacitás és az adatvagyon versenyében, miközben Európa és más „középhatalmak” próbálnak pozíciót találni a mesterséges intelligencia új világ rendjében.
A vállalatok számára ez a helyzet hatalmas kockázatot jelent: a globális cégek közel felerendelkezik több országra kiterjedő generatív mesterséges intelligencia fejlesztésekkel, melyeket még a mai feszültségek előtt építettek ki. A különböző országok eltérő szabályozásai, adatkezelési normái és technológiai szuverenitási törekvései most veszélybe sodorják ezeket az ökoszisztémákat. Ez már nemcsak technológiai, hanem stratégiai és politikai kihívás is.
A nemzetek generatív mesterséges intelligencia fejlettségének mérésére a BCG egy objektív benchmarkot hozott létre: 6 tényezőt vizsgálnak – tőke, számítási teljesítmény, szellemi tulajdon, tehetség, adat és energia. Ezen mutatók alapján az USA toronymagasan vezet: 500 ezer mesterséges intelligencia szakértő, 303 milliárd dollárnyi kockázati tőke és 45 GW számítási teljesítmény van tulajdonukban. Továbbá, a generatív mesterséges intelligencia modellek kétharmada is amerikai fejlesztésű, míg Kína dinamikusan zárkózik fel, különösen az adat és az intézményrendszer terén.
Nagy a verseny az USA és Kína között
Kína azonban adatmennyiségben, államilag finanszírozott kutatóintézeteiben és szabadalmi aktivitásában is erősen dominál. A kínai LLM-ek egyre versenyképesebbek, gyakran kisebb csapatokkal, kevesebb fejlesztési költségekből és régebbi chipekkel dolgozva. A kormányzati háttér és a célzott beruházások miatt a generatív mesterséges intelligencia nemzeti prioritássá vált, ez a modell pedig hamar példát mutathat más feltörekvő hatalmaknak is.
Európa, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet középhatalmai a kettős stratégia mentén haladnak: vagy saját ökoszisztémát építenek, vagy alkalmazás orientáltan felgyorsítják az adaptációt. Az EU például a második legnagyobb mesterséges intelligencia tehetség bázissal és adatközpont kapacitással rendelkezik, miközben a Közel-Kelet (pl. Szaúd-Arábia, UAE) szuverén alapokkal és alacsony energia költségekkel csábítja a szakembereket. Dél-Korea és Japán a technológiai örökségükre építve lépnek előre, míg Szingapúr a délkelet-ázsiai régió vezetőjeként pozicionálja magát.
A generatív mesterséges intelligencia geopolitikai hatásai tehát mélyrehatóak: a technológiai fölény mostantól stratégiai erőforrás, amely a nemzeti szuverenitástól kezdve a gazdasági biztonságig mindenre hatással van. A kérdés már nem az, hogy lesz-e mesterséges intelligencia stratégia, hanem hogy ki tudja a legjobban összehangolni a technológiai fejlesztést a külpolitikával és a vállalati érdekvédelemmel.
CS.SZ.
