A vetélés lehetséges okai

A terhesség első harmadában a spontán vetélés leggyakoribb okai közé tartozik a kromoszóma rendellenesség, szisztémás betegségek (mint a lupusz), cukorbetegség, a méh veleszületett elváltozásai vagy endokrin megbetegedései. Ezek közül is a leggyakrabban a kromoszóma rendellenesség okoz spontán vetélést, ide tartozik az élő embrió nélküli petezsák is.
A vetélés okai
9-13. hét: - A petefészek nem termel elegendő sárgatest hormont. Később a méhlepény veszi át a sárgatest szerepét.
- Az anyai immunválasz nem megfelelő, ezért a szervezet kilöki magából az embriót.
13. hét után: - Az anyai szervek anatómiai eltérései, például méhszáj-elégtelenség, a méh fejlődési rendellenessége.
- A hüvelyből felszálló fertőzés
Ismétlődő vetélésről akkor beszélünk, ha két spontán vetélés zajlik le egymás után úgy, hogy közben nincs kihordott terhesség. Ez ritka jelenség.

Megelőzés
A leendő édesanya egészséges életmóddal tehet a legtöbbet a terhesség megmaradásáért. Dohányzó anyáknál például gyakoribbak a vetélések! Az is fontos szempont, hogy sok abortusz után nő a vetélés kockázata. A jól megválasztott, biztonságosan alkalmazott fogamzásgátló segít elkerülni ezt a beavatkozást. Sikeres lehet a megtartó kezelés akkor is, ha a kismama a legapróbb kóros jel esetén is jelentkezik orvosánál. A hüvelyi vérzés eredetét például mindig tisztázni kell, bármilyen kis mennyiségű is. Nem feltétlenül fenyegető vetélés az ok! Gyakori és ártalmatlan jelenség például a terhes méhnyálkahártya túlburjánzása, melynek borsónyi része kilóghat a méhszájból és vérezhet. Az orvos a méh mérete, tapintása alapján, ultrahangvizsgálattal és a terhességi hormonok szintjének mérésével tájékozódik arról, hogy vetélésről van-e szó. Az eredmények alapján kerülhet sor a már említett hormon pótlására vagy nagy dózisú immun kezelésre. A kórházi felvétel akkor lehet indokolt, ha a kismama otthon nem tud pihenni. Amikor a méhszáj elégtelensége miatt fenyeget a vetélés, érdemes méhszájzáró műtétet végezni a felszálló fertőzések megelőzésére. Bizonyos esetekben a jól megválasztott antibiotikumos kezelésnek is lehet megtartó szerepe.