Szibériai husky - az energikus kedvenc

Eredete: A kutatók egyöntetű véleménye, hogy Szibériából származik, de pontos kialakulási helyét nem tudják biztosan. Vélhetően a kelet-szibériai csukcs nép szánvontató kutyájaként terjedt el.

Megjelenése:
Legszembeötlőbb jellegzetessége e fajtának a közepes méret, könnyed szabad mozgás, tömör, dupla, közepes hosszúságú szőrzet. Szőrszíne a fehértől a feketéig minden szín lehetséges.

Gyönyörű fej, átható, de mégis barátságos tekintet jellemzi. Háta egyenes, ágyéka feszes, mellkasa mély.

Végtagjai egyenesek, izmosak, túlzásoktól mentes csontozatúak, mely mérsékletesség az egész felépítésükre vonatkozóan is iránymutató. Farkát a hátvonallal vízszintesen vagy sarló alakban a hát fölé hajlítva hordja mozgás közben, nyugalmi állapotban lelóg.
Jelleme: Intelligens, emberkedvelő fajta. Nehezen viseli az egyedüllétet, idegenekkel szemben barátságos. Autonóm jelleme miatt az egyik legnehezebben tanítható kutyafajta.

Rengeteg energiával bír, állandóan fut és ugrál, nem nézi, hogy van-e valaki az útjában vagy sem. Hidegben és melegben is jól érzi magát.

Rendkívül hajlamosak a lyukak ásására és mindenfajta rombolásra (főleg a kölykök). Viszonylag igénytelen. Egyre többen tartják viszonylag kedvtelésből.

Kanadában és az Egyesült Államok északi részén elsősorban a szánhúzó versenyek megbecsült sztárja. A terület- és személyvédő ösztön igen fejletlen ebben a fajtában, ezért őrző-védő munkára nem alkalmas.

Memo