Éhgyomorra sportolás, tegyük vagy ne tegyük
Rengeteg ellentétes véleményt hallhatunk az éhgyomorra való sportolásról, sokan vannak mellette és sokan ellene. Lássuk az érveket.
Az éhgyomorra való sportolás legnagyobb támogatói a zsírégetéssel érvelnek, míg ellenzői a esetleges rosszullét, ájulás kockázatával és a vércukorszint leesésével. Mindkettőben van valami igazság, így lássuk részletesebben az érveket.
Mellette
Reggel a szervezetünk az éjszakai éhezés után a raktárainak kiürülése következtében olyan állapotban van, mely ideális a zsírból való energiafelhasználáshoz. Így ha reggeli előtt sportolunk, nagyobb eséllyel nyúl szervezetünk a szírraktárainkhoz. Ez a feltevés ebből a megközelítésből igaz, mivel reggel még az izmaink glikogénraktárai is kimerülnek, ám így az izomvesztés kockázata is fennáll. A mellette érvelők szerint azonban a zsírveszteség aktivitásának mértékébe belekalkulálva egy minimális izomveszteséget, még mindig nyereségesnek mondható egy diéta szempontjából, ahol a szír lepucolása a cél.
Zsírégetés szempontjából az éhgyomorra való edzés ajánlott annak ki bírja
Ellene
Az éhgyomorra való sportolást ellenzők szerint az izomveszteség ebben az esetben nem minimális lenne, hanem nagyrészt izombontás történne és nem zsírvesztés. További érvek a reggeli alacsony vércukorszint miatt kialakuló esetleges rosszullét, ájulás. Ellenzői szerint a legideálisabb mozgás előtt 1,5-2 órával fogyasztani valamiféle lassan felszívódó szénhidrátot, mely a teljesítményünk növeléséhez is hozzájárul.
Egy megfelelő összetételű reggeli javíthat teljesítményünkön
Az igazság az, hogy kinek mikor esik jól, mikor tud teljesíteni, valamint mikor tudja a testmozgást az idejébe beleszorítani egyénfüggő. Mint ahogy az is, hogy ki az aki ájulásra hajlamos és ki az aki nem. Ki kell tapasztalni, hogy számunkra a diéta éhgyomorra való edzéssel hatékony vagy sem, illetve hogy tudunk-e teljesíteni reggelente elfogyasztott energiaforrás nélkül is - van akinek ez ugyanis elképzelhetetlen, mert nem így működik a szevezete.
(SJ)
