2022. 07. 07. - 10:45
Károsodott tüdőfunkcióval járhat a súlyos fogínybetegség
Nem árt odafigyelni a fogak és az íny egészségére. Az egyre súlyosabb ínybetegségek következtében a tüdőfunkció is romlik – állapította meg egy új tanulmány.
Minél súlyosabb egy ínybetegség, annál nagyobb esély van a tüdőfunkciók romlására – állapította meg egy új kutatás, melyet a parodontológiai és implantációs fogászat világkongresszusán mutattak be.
Konkrétan, az egyre súlyosabb ínybetegségek következtében romlik a tüdőfunkció.
„Tanulmányunk összefüggést mutat a parodontális betegség és a tüdőfunkció között. Ez azt jelenti, hogy a jó fogászati higiénia előnyös lehet a száj és a légzőszervek egészségére nézve - mondta el dr. Anders Røsland, a norvégiai Bergeni Egyetem munkatársa. - További kutatásra van azonban szükség az ok-okozati összefüggések értékelésére, valamint, hogy kiderüljön, javítható-e a tüdőfunkció a parodontális terápiával.”
A fogászati tisztítás hatására - beleértve a lepedék eltávolítását - , csökken a tünetek fellángolása a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegeknél.
Ezen tanulmány a tüdőfunkció és a parodontitis közötti összefüggést vizsgálta a közösségi alapú Malmö Offspring Dental Study fogászati tanulmány keretében.
Minél súlyosabb egy ínybetegség, annál nagyobb esély van a tüdőfunkciók romlására
A vizsgálatban 1.021 résztvevő vett részt, 513 férfi és 508 nő. Átlagéletkoruk 44,5 év volt. Fogászati szűrést végeztek náluk, melybe beletartozott a röntgenfelvétel, a fogak és az íny vizsgálata.
A parodontitis súlyosságát a fogak körüli zsebek mélységének és a környező szövetekhez való kötődés elvesztésének mérésével értékelték. Az ínygyulladás mértékét a szondázáskor vérzést mutató helyek százalékos arányából határozták meg.
Mérsékelt parodontitist a résztvevők 28 százalékánál diagnosztizáltak, 71-en (azaz 7 százalék) szenvedtek súlyos parodontitisben.
A fennmaradó 65 százalék nem volt parodontitis-es, vagy az enyhe parodontitis kategóriájába került és összehasonlító csoportként működött.
A súlyos parodontitisben szenvedők átlagéletkora 55 év volt, 59 százalékuk férfi. A dohányzás jelentősen gyakoribbnak bizonyult a közepesen súlyos vagy súlyos parodontitisben szenvedőknél, mint az egészséges/enyhe csoportban.
A tüdőfunkciót spirometriával értékelték – ez az eszköz a tüdőből kilélegzett levegő mennyiségét és a levegő áramlási sebességét méri.
A kutatók megmérték a kényszerített kilégzési térfogatot (FEV1), amely az a levegő térfogata (literben), ennyit az ember a maximális belégzés után egy másodperc alatt ki tud lélegezni.
Megmérték az erőltetett vitálkapacitást (FVC), amely a lehető legmélyebb lélegzetvétel után erőltetetten kilélegzett levegő mennyisége (literben). Mind a FEV1-et, mind az FVC-t az egészséges emberekre vonatkozó előrejelzett érték százalékában fejezték ki. A kutatók kiszámították a FEV1/FVC százalékos arányát is.
A kutatók megállapították, hogy a FEV1 és az FVC - mindkettő az előrejelzett érték százalékában kifejezve -, valamint a FEV1/FVC a parodontitis súlyosságának növekedésével csökkent.
Az életkorhoz, nemhez, dohányzáshoz, testtömegindexhez, cukorbetegséghez és iskolai végzettséghez igazított elemzések során jelentős fordított összefüggéseket figyeltek meg a tüdőfunkció és a súlyos parodontitis között: az egészséges/enyhe fogágy-gyulladásos csoporthoz képest a súlyos parodontitisben szenvedőknél 3,6 százalékkal alacsonyabb volt a FEV1 és 2,2 alacsonyabb a FEV1/FVC.
„A tüdőfunkció minden mutatója romlott az ínybetegség súlyosbodásával. Ezen túlmenően, mivel az ínygyulladás egyre szélesebb körben terjedt el a szájban, a légzési értékek egy része romlott. A tüdőfunkció csökkenése légúti gyulladásra utalhat, esetleg légúti gyulladásra. Gyulladt fogínyből és a baktériumokat tartalmazó lepedék belélegzéséből ered” - mondta el dr. Røsland.
Hozzátette: ha bebizonyosodik a kapcsolat az ínybetegség és a tüdőfunkció között, ez parodontális kezelést és a szájhigiénés programokat alapozhat meg a száj és a légzőszervek egészségének javítása érdekében.
L.A.
