2020. 12. 16. - 10:35
Agyvizsgálatokkal térképezik fel tudósok a magányt
Agyvizsgálatok, genetikai elemzések és pszichológiai önértékelések ötvözésével a tudósoknak sikerült egyfajta idegképet készíteni a magányról.
Idegképet festettek a magányról a kutatók. A Nature Communications szaklapban megjelent tanulmány szerint a tudósok agyvizsgálatok, genetikai elemzések és pszichológiai önértékelések segítségével készítették el „a magány portréját”.
Abban bíznak, hogy erőfeszítéseik segítenek megvilágítani az elszigeteltség emberi egészségre gyakorolt hatásait.
A tanulmány során a szakemberek az Egyesült Királyság Biobank nevű, nyílt hozzáférésű adatbázisát használták. Csaknem 40 ezer középkorú és idősebb felnőtt mágneses rezonancia képalkotási és genetikai adatait, valamint pszichológiai önértékeléseit elemezték. Olvasd el: A robotok javítanak az idősek magányán és mentális egészségén
Azzal, hogy összehasonlították a magányérzetről beszámoló emberek agyi vizsgálatait azokéval, akik nem voltak egyedül, a kutatók azonosítani tudták, hogyan is formálja az elszigeteltség az agyat.
A tudósokat az érdekelte, hogyan hat a magány az elmére
Úgy találták: azok, akik a magányukról meséltek, nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak erőteljesebben egy úgymond „alapértelmezett hálózathoz”, az agyi régiók azon gyűjteményéhez, amelyek az emlékek felidézésért, a jövőtervezésért, a mások elképzeléséért és a másokra gondolásért felelősek.
A magányosabb embereknél nagyobb mértékben szerepelt a jól felépített hitetlenség. A fornix összekapcsolja a hippocampust az alapértelmezett hálózattal.
Ez arra utal, mintha a magányos emberek megerősítenék az alapértelmezett hálózatot működtető agyi izmokat - melyek az embert arra ösztönzik, hogy a múltat szemlélje és álmodozzon a jövőről - talán egy olyan jövőről, amely több társadalmi interakcióval kecsegtet.
„A kívánt társadalmi tapasztalatok hiányában a magányos emberek a belső irányítású gondolatok, így az emlékek, a társadalmi tapasztalatok felidézése vagy elképzelése felé fordulhatnak – magyarázta Nathan Spreng, a tanulmány vezető szerzője, a montreali McGill Egyetem neurológiai intézetének docense. – Azt pedig tudjuk, hogy ezeket a kognitív képességeket az alapértelmezett hálózati agyi régiók közvetítik.”
Hozzátette: az önreflexióra és az esetleg elképzelt társadalmi tapasztalatokra irányuló, fokozott figyelem természetesen bevonja az alapértelmezett hálózat memória-alapú funkcióit.
A koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések az utóbbi időben sokakat kényszerítettek arra, hogy elsősorban otthon töltsék idejüket – s ez különösen az egyedül élőknek jelentett nagy gondot.
Tanulmányok szerint a járvány megnövekedett magányt, depressziót és szorongást okozott fiatalabb és idősebb felnőttek körében egyaránt.
Az elmúlt években pedig számos tanulmány világított rá a magány és az egészségügyi problémák közötti összefüggésekre. Az idősek körében a magány a kognitív hanyatlás és a demencia rizikófaktora is. Olvasd el: Sütirajzból szúrja ki az Alzheimer-kórt a mesterséges intelligencia
Annak megértése, miként befolyásolja az agy szerkezetét és az idegi mintázatokat a magány, segíthet a kutatóknak orvosolni ezeket a problémákat.
Danilo Bzdok, a tanulmány egyik rangidős szerzője, a montreali Neurológiai Intézet és a Quebeci Mesterséges Intelligencia Intézet kutatója megjegyezte: tudásuk bővítése ezen a területen hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban értékeljék a magány csökkentésének sürgősségét a mai társadalomban.
László Adrienn
