Rubint Réka egy nap alatt megjárta a mennyet és a poklot!
Az élet ismét válaszút elé állított... Az emberek, akik hittel, lelkesedéssel, szeretettel várnak rám, hogy együtt tornázhassanak velem, vagy az én varázslelkű, édes, drága Nagymamám temetése...
Nem volt kérdés egy percig sem, hogy ott a helyem Nagymamám mellett, aki az utolsó kis nyugdíját is rám költötte a nyári szünidők során, amikor nála
vendégeskedtem. Szombaton hajnali 3 órakor csörgött az ébresztő, 4 órakor már az autómban ülve Kazincbarcika felé tartottam. Fél 7-kor találkoztam Édesanyámmal a ravatalozó bejárata előtt, hogy végső búcsút vegyek az én Drága Nagymamámtól... Álltam a koporsója mellett, felidéztem a régi szép emlékeket, potyogtak a könnyeim és néztem azt a pici kis törékeny testet, amely oly sokat ölelt át engem, óvott-védett mindentől... Szívfacsaró érzés... Megsimogattam, megköszöntem Neki, hogy volt nekem...
7 órakor már úton voltam visszafelé, hogy 10 órakor el tudjam kezdeni a budapesti órát úgy, hogy közben senki ne lássa rajtam a hajnali fájdalom jeleit. Egyszerre jártam meg érzelmileg a poklot és a mennyet 4 óra leforgása alatt. Az óra fergetegesen sikerült, csodálatos érzés volt közel száz emberrel együtt mozogni, de a lelkem ez idő alatt még mindig a Nagyikám kezét fogta, ott, Kazincbarcikán...
Ezután jött a következő állomás Keszthely, s a szívem tovább vérzett...
Mindezt azért osztottam meg veletek, mert sokan azt gondolják, hogy az életünk egy gondtalan „áramlás"... és mennyire nem az...Nehéz minden helyen megfelelni, de lehetséges, csak hinni kell abban, hogy képesek vagyunk rá!"
Forrás: norbi.eu
dr.Safárik Gabriella