2012. 02. 27. - 10:31
A Valóvilág aranyhal teljesítette Attila kívánságát!! A mese Valóvilággá vált!
Attila diadal útja a Valóvilág5 megnyerése után a stúdióba!
Összeférhetetlen Attila kőkemény és határozott volt, ezért rajongói szerint teljesen megérdemli a főnyereményt. Attilának a jó barátja szerint is remek játékosként küzdött, mindenki mellé odaállt, játszott, és taktikázott, ő a VV5 legjobbja, a legösszetettebb személyisége. A döntés után visszakapcsoltak a Villába, ahol Attila egyedül, győztesként állt a hirtelen keletkezett nagy-nagy csendben.
Még a gondolatokat is szinte hallani lehetett. Könnyes szemmel, de mégis valami kimondhatatlan boldogság-szomorúság egyveleggel vonult végig Attila villán, nézett szét a 163 nap történéseinek helyszínén. Megsimította a falat, felvette az ott hagyott szivarját, majd visszatette...S úgy beszélt a villához, mint egy szerelmes asszonyhoz. Először suttogott, majd egyre hangosabban mondta, hogy mennyit köszönhet neki, visszaadta az elveszettnek hitt életét, mindent megtett, mindent megadott, s nagyon reméli, hogy még találkoznak valaha..."Isten Veled édes szerelmem!" - kiáltotta fel Attila és elhagyta végleg a Valóvilágot, hogy visszatérhessen a valódi világba.
A hirtelen csendet felváltotta a hatalmas zaj, a gratulációk, a fények, a villanások...Kitárult Valóvilág Attila előtt a világ! Azután a stúdió sejtelmes füstje, a sok-sok tüzijáték, a taps, s a nagy nyeremények. Fürdött a boldogságban. Vagy mégsem? Valami meghatározhatatlan szomorúság is látszott Attila arcán. Elmondása szerint természetének, lelkének új dimenzióit ismerte meg a Valóvilág villában. Soha nem gondolta, hogy őt is elragadhatják az érzelmek. S mégis megtörtént...
Most hazamegy a szüleihez ünnepelni. S új életet kezd. A halacska teljesítette a kívánságát, a mesék leszálltak a földre. Vajon a díszhal-kereskedések is jól járnak, az emberek hinni fognak abban, hogy elég vásárolni egy aranyhalat, kívánni valamit és teljesül? Van ilyen? Attila már hisz benne. Neki bejött.
Még a gondolatokat is szinte hallani lehetett. Könnyes szemmel, de mégis valami kimondhatatlan boldogság-szomorúság egyveleggel vonult végig Attila villán, nézett szét a 163 nap történéseinek helyszínén. Megsimította a falat, felvette az ott hagyott szivarját, majd visszatette...S úgy beszélt a villához, mint egy szerelmes asszonyhoz. Először suttogott, majd egyre hangosabban mondta, hogy mennyit köszönhet neki, visszaadta az elveszettnek hitt életét, mindent megtett, mindent megadott, s nagyon reméli, hogy még találkoznak valaha..."Isten Veled édes szerelmem!" - kiáltotta fel Attila és elhagyta végleg a Valóvilágot, hogy visszatérhessen a valódi világba.
A hirtelen csendet felváltotta a hatalmas zaj, a gratulációk, a fények, a villanások...Kitárult Valóvilág Attila előtt a világ! Azután a stúdió sejtelmes füstje, a sok-sok tüzijáték, a taps, s a nagy nyeremények. Fürdött a boldogságban. Vagy mégsem? Valami meghatározhatatlan szomorúság is látszott Attila arcán. Elmondása szerint természetének, lelkének új dimenzióit ismerte meg a Valóvilág villában. Soha nem gondolta, hogy őt is elragadhatják az érzelmek. S mégis megtörtént...
Most hazamegy a szüleihez ünnepelni. S új életet kezd. A halacska teljesítette a kívánságát, a mesék leszálltak a földre. Vajon a díszhal-kereskedések is jól járnak, az emberek hinni fognak abban, hogy elég vásárolni egy aranyhalat, kívánni valamit és teljesül? Van ilyen? Attila már hisz benne. Neki bejött.
-gg-